Harangozó Helga elment.

Elment közülünk valaki, akinek jelenléte természetes része volt az iskola mindennapjainak. A folyosóknak, a tanárinak, az osztálytermeknek, a beszélgetéseknek, a közös örömöknek és a nehéz napoknak.

Most még szinte felfoghatatlan, hogy nem találkozunk vele többé, nem halljuk a hangját, nem látjuk a mosolyát. Hogy az a sok hétköznapi pillanat, amelyet együtt éltünk meg, egyszeriben emlékké vált.

Helga az utolsó pillanatokig hitt a gyógyulásban. Reménye és ereje még akkor sem hagyta el, amikor már nagyon nehéz volt.

Most nekünk kell megtanulnunk együtt élni a hiányával.

Őrizzük mindazt, amit kaptunk tőle: a közös történeteket, a nevetéseket, a mondatokat, a pillantásokat, a szeretetet és mindazt, amit személyiségével hozzátett közösségünkhöz.

Gondolataink most családjával és szeretteivel vannak. Fájdalmukban osztozunk, és szívből kívánunk nekik erőt az előttük álló nehéz időszakhoz.

Mezriczky Lajos igazgató és a Rozgonyi Iskola Közössége