12. Bringatábor élménybeszámolója Jeszenői Csaba tollából

Július közepén lezárult a harmadik kör, tizenkettedik alkalommal került sor a Rozgonyi Úti Általános Iskola nyári kerékpáros turisztikai táborára. A harmadik kör azt jelenti, hogy a felsősöknek ajánlott és ötödiktől nyolcadikig mindig más helyszínen végigbiciklizhető táborsorozat ismét „körbeért”. S alighogy hazaértünk, már sokunk azon törte a fejét, hogy milyen is lesz jövőre a 13., Szécsiszigeten?

De ne szaladjunk annyira előre, hanem térjünk inkább vissza Marcaliba, mert, hogy ott volt a bázisunk, onnan s oda tekertünk minden nap. Minden helyszínünknek megvannak a maga nehézségei és szépségei, ez alól nem kivétel a belső-somogyi kisváros sem. Esetünkben a nehézséget a hosszabb etapok jelentették, ez összesen mintegy 280 kilométerré adódott össze, úgy, hogy az utolsó napon már csak egy kis fürdőzés szerepelt az étlapon, majd irány Balatonmária, a vasútállomás. A vonalvezetés viszont valamivel kíméletesebb, mint a már említett nyugat-zalai helyszínen vagy éppen az Őrségben, nem is beszélve a Káli-medencéről és környékéről. Erről persze galambokig más véleményeket is megfogalmaztak a gyerekek, de utána már tényleg alig kellett komolyabb emelkedőket megmásznunk. Az odautazásunk úgymond lábon történt, ugyanis iskolánk elől indulva a Nagykanizsa és Marcali közötti 50 kilométerrel melegítettünk be a hét eseményeire, bár ez a szakasz önmagában véve is komoly esemény volt.

A 22 diák és a 3 három tanár (Jaskó Veronika, Böröcz Zsolt és Jeszenői Csaba) őrző-védő-biztató-gondoskodó-szervező-tervező szárnyai alatt számtalan élményben volt része a csapatnak. Az élményeket fokozta, hogy nem unos-untalan a tanári kiselőadásokat kellett a természeti, kulturális vagy történelmi vonatkozásoknál hallgatni, hanem az otthoni felkészülés után a csoport tagjai vették át az idegenvezetői szerepeket. Így egymástól tudhattunk meg számtalan, az adott helyszínhez vagy a tájegységhez fűződő, s felsorolhatatlan sokaságú nélkülözhetetlen információt. (Ettől is vált a tábor „kulturisztikaivá”.) A bringázás után és mellett s a hazavonatozás előtt hajóztunk a Balatonon, s erdei vasutaztunk Mesztegnyőtől Felsőkakig. Megismertük a Boronkai Tájvédelmi Körzet múltját és jelenét, a Balaton és Somogy-Zala érintett vidékének megannyi csodáját: a buzsáki hagyományokat és a Fehér-kápolnát, a niklai Berzsenyi-kúriát, a libickozmai képesfát, a honfoglaláskori vaskohót Somogyfajszon, a somogyvári történelmi emlékhelyet, hogy honnan jöttek a bizei németek s a buzsáki horvátok, hogy milyen pazar a panoráma a Szent Mihály-kápolnától. Pihegtünk a keszthelyi Festetics-kastély parkjában és hatalmasat fagyiztunk Gyenesdiáson. Sajnos csak távolból láthattuk a somogyvámosi pusztatornyot, mert az oda vezető utat beszántották, s gyönyörű, de áthatolhatatlan napraforgómező állta utunkat.

A nagy csodák mellett az élet apró örömeit élhettük át, amelyekről remélhetőleg mindenkinek kiderültek, hogy talán mégis azok a legfontosabbak: közös macska- és kutyasimogatások, a defektszerelések közti évődések sok helyütt, az állandó vidám fotózások, amik a jókedv bizonyságai, a spontán tapsok az idegenvezetések után, a saját fejlesztésű svédasztalos terülj asztalkám melletti közös reggelik, a marcali park tölgyfáin tobzódó kapitális szarvasbogarak, hőscincérek és darazsak áhítatos figyelése. A három strandolás alapvető élményforrás, miként a fárasztó napok utáni vacsorák a Mézes Mackóban vagy a palacsintaparti a Lóki Csárdában is.

Az adott pillanatban – mit pillanatban: fél órában – nem volt nagy öröm porfelhőlovagot játszani a mezei utakon Osztopán környékén vagy elsüllyedni a homokban Háromháznál, de hogy maradandó élménnyé váltak a próbatételek, az bizonyos, s nem kell sok időnek eltelni, amikor már büszke virtusként hangoztatjuk az átélteket. Nagy öröm volt ugyanakkor Balatonmárián összefutni napközis táborosainkkal, s boldogan köszönteni egymást, majd az utca közepén egy hatalmas rozgonyit kiáltva villámcsődületet okozni, ami kiváltotta a nyaralók tetszését. Mert lehet-e szebb dolog, mint hatvan vidám, felszabadult gyereket és pedagógust látni egy ilyen – nem feledkezhettünk meg róla – nehéz időszakban.

Hasonló üdvrivalgással – és emléklappal – köszöntöttük 100. táborozónkat, az ötödikes Miháczi Alexandrát, s a hűséges gimnazistáinkat, akik közül Varga Nóra már hetedízben tartott velünk. Idén nem volt Grand Slam-esünk, vagyis aki éppen befejezte az elején említett négytáboros kört, de jövőre akár ötöt is köszönthetünk a mostani hetedikeseink (Timmermann Léna, Lakos Hanna, Szabó Bálint, Novák Patrik, Szatmári Mátyás) közül. Újoncaink (Szendrődi Dóra, Kozári Lora, Nagy Kíra, Sillinger András és Szandra) egyértelművé tették, hogy 2021-ben nélkülük nem képzelhető el a program. Ebben aztán minden résztvevő békésen-boldogan meg is egyezett (természetesen a még nem említettek is: Kertész Noémi, Kovács Dóra, Szokol Evelin, Ureczky Luca, Tóth-Bősze Botond, Horváth Zsolt, Kápolnás Csongor, Mavolo Áron, Vezendi Gergő, Ur Zétény, Zámbó Márk), úgyhogy a ragaszkodás miatt nem lesz könnyű bekerülni jövőre az utazó kontingensbe. Abba a csapatba, amely azért komoly edzettségről is tanúbizonyságot tett, s ezzel együtt lett kerek az a gyönyörű öt nap!

Táborunk nem jöhetett volna létre az alábbi támogatók segítsége nélkül:

Tiszta Formák Alapítvány, Szombathely

Rozgonyi Általános Iskola Diákjaiért Alapítvány, Nagykanizsa

Nagykanizsai Tankerületi Központ

ui.: További képek hamarosan!