A könyvtár névadójáról

Brauner Lajos 1868. január 16-án született – az akkor még magyar többségű – Csáktornyán, a mai Horvátországban. Fél év kivételével egész életét Zala (vár)megyében töltötte, de közben a térképeket néhányszor átrajzolták. Iskoláit szülővárosában végezte az Állami Tanítóképezdével bezárólag. 1887-ben szerezte meg képesítését az intézet egyik legkiválóbb diákjaként. (A csáktornyai polgári iskola 1886-os Zrínyi emlékünnepélyére – végzős tanítójelöltként – ő írta a legjobb pályamunkát, s az sem volt kis megtiszteltetés, hogy a tanítóképző 25 éves jubileumán, 1904-ben a volt növendékek nevében ő tűzhetett fel emlékszalagot az alma mater millenniumi emlékzászlajára.)

Nagykanizsáig rögös és váratlan fordulatokkal teli út vezetett. 1888-ban az Arad melletti ménesi borvidék szőlészeti iskolájában tanult és kapott munkát, majd hazatért, és a csáktornyai tanítóképző kertészeténél, szőlőtelepénél lett gyakorlati tanár. 1890–99 között Alsólendván (ma Szlovénia) tanított, majd a Csáktornya melletti Hodosánban volt igazgató-tanító. Az 1899- es tanévkezdés aztán ismét Csáktornyán, a községi elemi népiskolában találta, s intézménye államosítása, 1902 szeptembere után mint állami iskolai osztálytanító működött 1919. szeptember 23-ig.

Munkája mellett aktívan részt vett a tanítóság mozgalmaiban, a Zalavármegyei Általános Tanítótestület (balatonfüredi „szabadelőadása” nagy sikert aratott 1898-ban), és a Muraközi Tanítókör (csáktornyai felszólalásai nyomtatásban is megjelentek) tagja. Részt vett a Magyarországi Néptanítók VII. Egyetemes Gyűlésén 1912-ben, a Nagykanizsai Járási Tanítókör elnöke.

Az első világháborút követő összeomlásig főmunkatársa volt a Muraköz-Međimurje című magyar-horvát nyelvű hetilapnak. Több írása mellett itt (és a keszthelyi Balatonvilágban) jelent meg 1901-ben a Gróf Zrínyi Miklós a költő emlékezete című tanulmánya. Mivel az ország megcsonkítása után nem volt hajlandó felesküdni az új hatalomnak, sokadmagával együtt menekülnie kellett. Szirmai Miksa megyei királyi tanfelügyelő – aki jól ismerte – Nagykanizsára, a II. körzeti (Rozgonyi utcai) állami elemi népiskolához osztotta be szolgálattételre, ahol is a Huszti téri I. fiúosztályt kapta. A tantestület előtt 1919. december 19-én köszöntötték a rendes havi értekezleten.

Az 1920/21-es tanévben az iskola könyvtárát vezette, ebben az időszakban évente más és más tanító kapott megbízást erre a feladatra. (A ciklus lejártával a poszton egyébként Krampatits József kartársa követte, az iskola majdani igazgatójának, Kenyeres Bélának az édesapja.) 1921-ben aztán váratlan események történtek a Rozgonyi életében. Poredus Antal igazgatóról kitudódott, hogy tagja volt a nagykanizsai Munka Szabadkőműves Páholynak, s ez akkoriban, egy vesztes háború és a Tanácsköztársaság tragikus időszaka után megbocsáthatatlan bűnnek számított. Mivel Poredus leváltását követően – a szintén menekült – Thorday János nem vette át a megbízást, a tanfelügyelő 1921. augusztus 24-én ideiglenesen Braunerre ruházta az intézmény vezetését. Egy év eltelte után a kinevezést véglegesítették, s nyugdíjazásáig, 1928-ig közmegelégedésre vezette az iskolát.

Vitéz Filó Ferenc 1928. július 22-én jelentette felettes hatóságának, hogy megbízása alapján átvette az iskola vezetését a nyugalomba vonult Brauner Lajostól. Az iskolai Értesítő így emlékezett meg a búcsúzóról: „Brauner Lajos (1887–1928) áll. el. isk. igazgató, aki 1922. évtől végezte az igazgatói teendőket a II. körzeti áll. el. iskolánál, 41 évi szolgálat után kérte nyugdíjaztatását. A vallás- és közoktatásügyi Miniszter úr 19937/928. számu rendelettel 1928. július 1-vel nyugdíjazta.

Az ideális magyar tanító mintaképe, a tanítói és nevelési közügyek utólérhetetlenül fáradozó, legtevékenyebb képviselője volt. A gazdag és sokoldalú tevékenységét a legfelsőbb hatóság is elismerte, amikor igazgatónak nevezte ki, majd 1925-ben a tanítót érhető legnagyobb kitüntetéssel, a Wodianer-díjjal tüntette ki.

Nyugalombavonulása alkalmával a Miniszter úr elismerését fejezte ki tevékeny munkásságáért. Munkásságánál csak a szerénysége volt nagyobb. Nyugalomba-vonuláskor elhárított magától minden ünnepeltetést, bárhonnan is jött az.” Még ugyanabban az évben Brauner magánkönyvtára egy jelentős részét (331 mű 566 kötetben és füzetben) szeretett iskolájára hagyta, köztük ma könyvészeti ritkaságnak számító műveket.

A tanítói könyvtár azután – Béres János kollégája javaslatára – 1945-ig az ő nevét viselte. (Ti. a gyűjtemény ifjúsági és tanítói részekből állt.) 1941-ben aztán újabb nagyobb felajánlást tett az intézménynek, s ezen adományok egy része ma is a Rozgonyi iskola könyvtárának tulajdonát képezi. Egy tanév erejéig nyugállományúként még elvállalta az iparostanonc-iskola vezetését, az akkor e poszttól búcsúzó Poredus Antaltól (időközben az ügye rendeződött) vette át a feladatot, hogy aztán volt kollégájának, Ortutay Gyulának (nem azonos az államosító néprajztudós miniszterrel!) adja át a stafétát. A Nagykanizsai Ipartestület ötven esztendeje. 1886–1936 című könyvben így írtak róla az esemény kapcsán: „1932/33-ban Poredus Antal igazgató nyugalomba vonulása után Brauner Lajos elemi iskolai igazgatót bízták meg az igazgatói teendőkkel. Brauner Lajos szintén elsőrendű erőnek bizonyult. Meleg ifjúság-szeretet, pedagógiai tudás, helyes módszer és nagy ügyszeretet jellemzik tevékenységét.”

Az első világégés otthona elhagyására kényszerítette, a második már életét is követelte. 1944. november 9-én egy Nagykanizsát ért bombatámadás során szerzett sérülése következtében a Csengery u. 63. alatti lakásában hunyt el. *** A hatóságok 1919-ben a kommunista propagandaanyagok megsemmisítésére adtak utasítást, 1946-ban a „fasiszta jellegű könyveket” kellett kiselejtezni. Ez utóbbiak után kutatva a politikai rendőrség tartott razziát. (Előzőleg, 1945 júniusában Filó igazgató 17 művet már beszolgáltatott, mint fasiszta szellemű, szovjetellenes és anti-demokratikus sajtótermékeket.)

A könyvtárhelyiség és az állomány további állapotáról, sorsáról az 1974. november–decemberi felügyeleti ellenőrzés jegyzőkönyve mutat plasztikus képet: „Az iskola kb. 15-18 m2 alapterületű önálló könyvtárhelyiséggel rendelkezik. […] A nagyon kicsi helyiség csupán a könyvek megőrzésére, elhelyezésére szolgál, de az iskolai könyvtári funkciók betöltésére egyáltalán nem alkalmas. […] A nevelői könyvtár állományának egy részét képezik azok a művek, melyeket egy igazgató hagyott az iskolára. […] A mindennapi oktató-nevelő munka során ezeket nem használják a kartársak, búvárkodásra, kutatásra, tudományos munkák, szakdolgozatok elkészítéséhez azonban igen alkalmasak. Egy részük talán múzeális értéket is képez.”

Az iskola könyvtára, amely az épület 2008-ban befejezett átépítésekor kapott új otthont, s a Halis István Városi Könyvtár munkatársainak szakértő segítsége révén nyerte el végső arculatát, 2011. január 17-én, közvetlenül születése 143. évfordulója után ismét felvette „egy igazgató”, Brauner Lajos nevét.